Az adventi sorozat végére értünk, szeretnénk megköszönni minden közreműködőnek az irományokat!

Áldott új esztendőt!

„Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke."
Ézsaiás 11,2

Az Úr lelke nyugszik. Nem rohangál utána, nem ugrál fölötte, nem követi. Jézus békességének, amivel minden benne hívőt meg szeretne ajándékozni, ez a titka. Jézus hagyta, hogy Isten lelke körülvehesse Őt. A nehéz helyzetekben nem szaladt emberi segítség után, nem keresett gyors, könnyű megoldásokat. Isten lelke adott Neki erőt, hogy ellenálljon a kísértésnek, bölcsességet a farizeusok furfangos kérdéseivel szemben, értelmet, hogy mindhalálig Isten akaratát kövesse. Isten lelke ma is Jézussal van. Felemelő üzenet számunkra, hogy nem kell kétségbeesve ideig-óráig tartó megoldásokért nyúlnunk, ezeket kimerülésig hajszolni. Bizalommal fordulhatunk Jézushoz bölcsességért oktalanságunkban, tanácsért életünk reménytelennek tűnő pontjain, erőért erőtlenségünkben. Tökéletes szeretete mindezzel önmagában szeretne megajándékozni minket. Nem kell megkerülnünk az egész világot azért, hogy rátaláljunk, hiszen Ő itt jár közöttünk.

Brockhauser Ildikó

József Attila: Isten

Hogyha golyóznak a gyerekek,
az isten köztük ott ténfereg.
S ha egy a szemét nagyra nyitja,
golyóját ő lyukba gurítja.

Ő sohase gondol magára,
de nagyon ügyel a világra.
A lányokat ő csinosítja,
friss széllel arcuk pirosítja.

Ő vigyáz a tiszta cipőre,
az utcán is kitér előre.
Nem tolakszik és nem verekszik,
ha alszunk, csöndesen lefekszik.

Gondolatban tán nem is hittem.
De mikor egy nagy zsákot vittem
s ledobván, ráültem a zsákra,
a testem akkor is őt látta.

Most már tudom őt mindenképpen,
minden dolgában tetten értem.
S tudom is, miért szeret engem -
tetten értem az én szívemben.

Amikor azonban eljött az idő teljessége, elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.
Gal 4,4-5

Isten azért küldte el Jézus Krisztust ebbe a világba, hogy mindazok, akik a törvény rabságában szenvednek, fiakká lehessenek. Mit értsünk a törvény rabsága alatt? Mindazt, ami megköt és lehúz, ami rátelepszik az életünkre és meg vagyunk győződve róla, hogy nélküle nem élhetnénk. Persze a törvény sok mindenre jó is, hiszen megmutatja a valódi énünket, rávilágíthat arra, amivel tele van a szívünk. Ennél többre azonban nem képes.

Amikor megszülettél valakinek a fiaként vagy lányaként jöttél a világra, de bűn vesz körül már kicsi korodtól fogva. Minden tetted, gondolatod csak tovább növeli azt a szakadékot, ami elválaszt Teremtődtől. Mikor pedig valamilyen emberi erővel, jócselekedettel, esetleg magad alkotta szabályokkal el akarod érni Istent, rá kell jönnöd, hogy ez nem megy, sőt még mélyebbre zuhansz a bűnbe. Jézust azért küldte el Isten a világba, hogy ő készítsen utat az Atyjához. Egyedül csak általa mehetünk az Ő közelébe, méghozzá azzal a kiáltással, hogy „Abbá Atyám"(Gal 4,6) és fiak lehetünk.

Évek telnek el és sokszor megfeledkezünk erről, mert már sok mindent tudunk, de nekünk is szükségünk van az evangéliumra, erre a kiáltásra: „Abbá Atyám", mert csak ez az egyetlen kiáltás, ami kiment minket abból a mély gödörből, amibe még hívőként is eshetünk. Jézus által fiak vagyunk és azok is maradunk, még ha az egész világ azt kiabálja nekünk, hogy nem érdemled meg az üdvösséget. Ez persze igaz, de mégis az enyém Krisztus által. Halleluja!

Uram köszönöm, hogy elküldted Fiadat értem is, aki vállalta értem a kínhalát, hogy a fiaddá tegyen engem. Ámen.

Tikász András

Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Lk 2,10-11

Életem talán legfájóbb időszaka, édesanyánk hosszú, súlyos betegsége után, örömmel vártuk második kis unokánkat. 2002. december 18-án megszületett Ádám, súlyos szívrendellenességgel. 'Orvosi bravúr' volt felismerni, nincs meg a két vérkör, hát még megműteni! Féléves korában újabb műtét következett.

Ima, könyörgés, feltett kezek... Nemcsak a család, hanem az egész gyülekezet részéről is. Ige, ígéret: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet." Azon az Adventen átértékelődött bennem minden: lényeges és lényegtelen, fontos és kevésbé fontos.

Sokat jelentett akkor Vas István: A Teremtőhöz című verséből a következő részlet:

„Köszönöm, hogy megteremtettél,
Ó, Szeretet, és idetettél,
Hogy csillagok, ködök, hegyek
között ember legyek.

Köszönöm, amit látok ,
A teremtett világot,
Hogy még a rossz sem céltalan,
Mindennek jelentése van.

És én is neked kincset érő
Egy vagyok, soha visszatérő... „

Vigasztalást adott: kis Ádám Istennek kincset ér, a rossz sem céltalan. Mostanában szinte naponta mondogatom magamban a fenti idézetet. Én is kincset érő vagyok és Te is! Az Istennek érünk kincset! Oly drága kincset, hogy az egyszülött fiát adta értünk. Krisztus megszületett! Születésével felvállalta megváltásunkat! Legyőzte számunkra a Félelmet, a Halált, Örök életet adott! Így válik eggyé a mai igében Karácsony és Nagypéntek üzenete.

Ha karácsony örömhírét életünkben a megváltásért adott hála követi, akkor lehet igazi adventünk, karácsonyunk. Istennek hála, Ádám idén lesz hét éves!

Brokhauzer Sándorné

„Akkor megjelenik az Ember Fiának jele az égen, és meglátják az Ember Fiát eljönni az ég felhőiben hatalommal és nagy dicsőséggel."
Mt 24,30

Regényben fordult elő, hogy egy koldus és egy királyfi ruhát cserélt, s a toprongyos külsejű, valóságos királyfi belecsöppent az alvilági koldusélet kegyetlen valóságába. Konfliktus-sorozatok, kudarcok és megszégyenítések zuhataga után gúnyözön áradata fogadja, amikor királyi atyjáról, valóságos birodalma dicsőségéről szól. Mivel szennyes, szakadt a külseje, hihetetlennek tűnik minden szava.

Amikor az Isten Fia testben közöttünk járt, védtelenül, kiszolgáltatottan élte napjait ebben a kegyetlen, megsötétedett ember-világban úgy, hogy minden dölyfös, őrjöngő belevághatott az arcába és gúnyt űzhetett vele. Akkor ezt sokan meg is tették.

„Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt." (Jn 1,11) Jézusnak sorsa volt - égi forgatókönyv szerint, itt a közöny és a gyűlölet bolygóján. „Az ige testté lett, és lakozott miközöttünk, és láttuk az Ő dicsőségét..." (Jn 1,14) De csak a hit szemével, ha kevesen is.

Ez nem meseszerű kaland, megtévesztő látszat, valami megrendítő isteni színjáték volt, hanem egy végzetes, halálosan komoly, véres valóság.

Egyszer majd - ahogyan Ő ezt az övéinek értésére adta - az igazi, a Valóságos Királyfiú újra ruhát cserél: leveti a szánalmas, sokaknak talán megtévesztő külső ruháját és Jézus Krisztus úgy fog megjelenni minden élőnek, ahogyan most is hatalommal uralkodik az Atya jobbján. Félreismerhetetlenül leleplezi valós önmagát mindenki szeme előtt. Azok előtt is, akik várják, de azok előtt is, akik nem várják.

„Bizony, hamar eljövök!" „Jövel Uram Jézus!"

Mikó László

Czakó Jenő: Karácsonyi Kánon

Meglátogatta népét az Úr
E régi hír, ím örökre új.
Megfáradott, megterhelt szív:
Te vagy az, Érted jött, Téged hív.

Nép, aki éjbe' s sötétbe' járt,
Lát szívvidító reménysugárt:
Eljött az Úr, emberré lett;
Győzött a hajnal az éj felett.

Örülj szívem, hát örülj nagyon,
Neked virradt meg e szent napon.
Jézus keres, légy készen hát,
Örömmel fogadd az ég urát.

Hoicoi Radio

Play Radio in Popup Window

Tetejére