01

Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére.

Ézsaiás 50,10b

Advent köszönt ránk az idén újra, a várakozás ideje. Kérdés, hogy kit, vagy mit várunk.

November első hetében a gyülekezetünkből negyed magammal Biatorbágyon női héten vettünk részt öt napig. Az ország minden tájáról, sőt még határon túlról is (Kárpátaljáról, Erdélyből, Felvidékről) olyanok, akik már rég hitben járnak, vagy még csak most keresik Istent. Naponta délelőtt és délután voltak igei alkalmak. A délelőtti alkalom után kiscsoportos beszélgetések voltak, ahol a hallottakat, vagy más személyes problémákat beszélhettünk meg. Az Ige rávilágított az ember elveszett voltára, milyen, ha Istentől távol éli az életét, de arra is, hogy milyen az élet Urára rátalált ember.

Amilyen sokfelől érkeztünk, olyan sokféle volt a különböző lelki teher, vagy megkötözöttség. Ahogy teltek a napok mindig több és több örömteli, mosolygós, sugárzó arcot lehetett látni. Sokan le tudták rakni bűneiket, terheiket a kereszt alá. Engem is meggyőzött ez a hét arról, hogy csak az Istennek átadott élet tudja teremni a lélek gyümölcseit, járhat a világosság útján és kerüli a sötétséget. Nekünk olyan Istenünk van, aki gondot visel az ő gyermekeiről.

Kívánom, hogy ebben az adventben ne a külsőségek határozzák meg a karácsonyra készülődésünket, hanem az szívünk hangolódjék a mi Urunk Jézus Krisztus születésének megünneplésére!

Kapcsos Józsefné (Pircsi)

02

Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.

Máté 1:20-21

Mielőtt az angyal megjelent Józsefnek, ő éppen azon gondolkodott, hogy bár az adott korban kíméletesnek számító, megszégyenítéstől mentes módon, de felbontja eljegyzését Máriával, mivel kitűnt, hogy a lány áldott állapotban van. Felkelve álmából azonban Isten üzenetének megfelelően cselekedett, elvette feleségül Máriát és vállalta, hogy a születendő gyermek törvényes apja legyen. Ebben a szakaszban József hitét találtam érdekesnek. Az angyal megjelenése után nem kételkedik, azonnal és megkérdőjelezés nélkül cselekszik. Nem akar több információt szerezni, nem kér megerősítést, nem firtatja az erre a mondhatni életre szóló feladatra való alkalmasságát. Isten kijelöli őt, és ő azonnal teljes erőbedobással tud cselekedni. Utólag sem elégedetlenkedik, kételkedik. Meg tudja látni a körülményekben Istent.

Istennek a mi életünkkel is terve van, nekünk is szán feladatokat. Persze nem arra kér, hogy legyünk Jézus földi szülei és nem is angyalokon keresztül üzen nekünk, mégsem mondhatjuk, hogy sok esetben ne lenne egyértelmű, mit vár tőlünk. Gyakran megesik, hogy mégsem indulunk rögtön, hanem akadékoskodunk. A körülményeinkre, a képességeink hiányára hivatkozunk. Elfeledkezünk róla, hogy ha Isten elhív egy feladatra, meg fogja adni a szükséges erőforrásokat is. A fontos, hogy felül tudjunk emelkedni a körülményeinken és higgyünk.

„Hiszek Krisztusban, ahogyan hiszek a Napban. Nem azért, mert láthatom, hanem mert általa láthatok minden mást." C.S. Lewis

Szopkó Lujza

03

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!”

Filippi 4:4-5

Örülni nem mindig egyszerű feladat, főleg nem a körülményeink ellenére, pedig Isten szeretné, ha örülnénk. Nem csak a mi apró dolgainknak, tárgyainknak, sikereinknek, hanem elsősorban az ő hatalmas szeretetének: az Örömhírnek. Hiszen az a feladatunk, hogy ezt az örömhírt, azaz az Evangéliumot továbbadjuk, ez pedig csak úgy sikerülhet, ha meg tudjuk osztani másokkal az ebben való örömünket – nem harsányan, nem hivalkodóan, hanem szelíden, Jézusra mutatva. Azt az örömöt, hogy Isten szeret minket, elküldte az ő Fiát, megváltott, terve van velünk. Azt az örömöt, melyet Isten közelsége táplál, amit a vele való kapcsolat jelent.

A mai napon próbáljunk erre fokozottan is odafigyelni, élni ezzel az örömmel! Ne szalasszuk el az alkalmakat arra, hogy akár egy-két mondatban, egy kis kedvességgel, egy tettel kifejezzük és továbbadjuk azt. Este osszuk meg valakivel, hogy milyen tapasztalataink voltak, vonjunk be másokat is ebbe a hatalmas örömbe!

Jáky András és Jáky-Bárdi Bogáta

04

„Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” (1Jn 4,9)

János 1. levele, 4:9

Sok elképzelésünk van a szeretetről: törődés, odafigyelés, a kívánságok teljesítése, a másik körülményeinek jobbá tétele, közös idő, ajándékok, stb. Istentől is ezt várnánk, hogy így mutassa ki irántunk a szeretetét: ha kérek valamit, teljesítse, a körülményeimet javítsa, ne történjen velem semmi rossz. Az emberek nagy része – szerintem – azért nem hisz, mert nem kapja meg Istentől azokat a dolgokat, amelyekre vágyik: ergo nincs Isten. Isten azonban nem így szeret. Ő jobban ismer minket, és tudja, hogy a mi nagy problémánk. Nem az, amire mi gondolunk, hanem a bűn és emiatt az örök élet hiánya.
Isten az igazi problémánkra igazi választ adott: az Ő egyszülött Fiát adta, a neki legdrágábbat, hogy éljünk általa. Hogy örök életünk legyen, hogy ne a rövidtávú gondjaink oldódjanak meg, hanem a Nagy Gond: a tőle való elszakadásunk gondja.
Amikor el vagyok valami miatt keseredve és nem érzem Isten szeretetét, erre az igére szoktam gondolni – Isten már megmutatta, hogy mennyire szeret, miért kételkedem hát benne?
Sajnos az emberek nagy része legyint erre: „Nekem nem Jézus kell, Isten szeretetével nem lehet a számlákat kifizetni!” Pedig ki lehet! A sareptai özvegy is előre odaadta utolsó lángosát Illésnek, vagyis előbb hitt, és csak utána tapasztalta meg, hogy igaz volt Illés szájából az ígéret: nem fogyott el az olaj és a liszt a tálból.
Adja meg nekünk Isten, hogy élhessünk Fia által, kegyelemből napról napra!

Loránt Gáborné

05

„Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.”

2Korinthus 3:6

Ő; Isten legyen mindig az első minden körülményemben. Valóban így van ez? Övé a dicsőség és a hatalom a mi mindennapjainkban?
Ő tett; Isten a mi teremtőnk, aki szavával megváltoztathat mindent körülöttünk és tettével mindent átformálhat bennünk és körülöttünk, képes az ünnepünket is újjáteremteni.
Ő tett alkalmassá minket; Tőle van minden alkalmasságunk, mert csak ő tud alkalmassá tenni minket, manapság oly sok mindenhez kell papír, vizsga és szakértelem, és mégis alig értünk valamihez. Amikor az Úr akar valamire használni, akkor meg lesz az alkalmasságunk.
Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk; A mi mennyei Atyánk szövetséget kötött velünk. Ez az új szövetség, ami mindazokkal kötetett, akik Jézus Krisztust megváltójuknak vallják. Szolgálni őt hatalmas megtiszteltetés. Képes vagyok ezt a terhet hordozni?
...nem a betűé, hanem a Léleké; A betű nagyon fontos napjainkban, hiszen ez az, ami kapcsolatot jelenthet a másik emberrel. Ez a kapcsolat egyik formája Istennel is, hiszen az ő Igéje olyan betű, ami életet ad. Naponként olvassuk és erőt ad otthon, útközben reggel és este, bárhol. Ez a betű csak akkor adhat életet, ha Lélek van benne, Isten lelke. Lehet, hogy éppen akkor nem értem, de Isten üzenni akar nekem általa – talán ezekkel a sorokkal is – és akkor a holt betű életre kellhet bennem.
...mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít; Igen kemény figyelmeztetés ez, mert a betű ölni is képes, úgy ahogyan tették a farizeusok, amikor értelmetlen rendszerré tették Isten törvényét, és olyankor is, amikor igékkel vagdalkozunk mi is, mert tudjuk, hogy igazunk van. Nem ez ad életet, hanem csakis az Úr Szentlelke.
Atyám, add meg nekünk ezt az alkalmasságot, hogy általa szolgálhassunk téged! Ámen.

Tikász András

Hoicoi Radio

Play Radio in Popup Window

Tetejére