|
Zenés-irodalmi est decemberben |
|
Sok szeretettel várunk mindenki a következő irodalmi estünkre. Ez egy összegző est lesz, főként a korábbi estek tartalmából fogunk szemezgetni. Az egyes alkalmak egymásra épültek, most együtt hallgathatjátok a részleteket. Az embert körül veszik másik emberek, tárgyak, tájak, nyelvek, természet, művészet és maga Isten. Mi vagyok én, és mi van körülöttem?
Időpont: 2010. december 11., 18.00

|
|
|
2010. június 12.

...
|
|
Bővebben...
|
|
2010. március 13.
Az ablakból kitekintés után, és a karácsonyi gyertyalángnál való megpihenést követően végre útra kelünk. Március van, eljött a tavasz, kitárult a világ. Szinte vérünk pezsdít, hogy lépjünk ki az előttünk kanyargó ösvényre. Arra az útra, melyet lassan ezerkétszáz éve tapos minden magyar: honfitársaink, hazafiak. Szülőföldünk hullámzik lágyan talpunk alatt, s anyanyelvünkön nevezzük nevén a látottakat... De mégis mi az az erő, ami minket erre késztet? Mi köti szívünket a Földnek pont ezen darabkájához? Miért tartották – s tartják ma is – annyian olyan fontosnak, hogy életüket áldozzák érte? A magyar nyelv csodálatosan gazdag képszerűsége ad támpontot e talány megértéséhez: az anyanyelv, a szülőföld, és a hazafi szavak elemeiben megbújva ott él annak az érzékeny, áldozatkész, gyermekét féltő, szerető, tápláló, nevelő, önzetlen, gondos, törődő, egyetlen, pótolhatatlan, gyermekeinek saját jegyeit adó személy képe, akit anyának hívunk. Hallgassuk hát úgy ezeket a verseket és gondolatokat, hogy ráleljünk a bennünk élő haza képére.
Tovább a verslistához. Hangfelvétel később várható.
|
|
Bővebben...
|
|
2009. december 5.

...
|
|
Bővebben...
|
|
2009. október 10.
A művészi szépség, illetve a természeti szépség befogadása összefügg egymással. Ahogyan Wilde rámutatott, a művészet nem csupán megtanít minket arra, hogyan és mit értékeljünk a természetben. Ami szép, az a természetre mint olyanra emlékeztet bennünket – arra, ami az emberen és az ember által alkotott dolgokon túl van –, s ennélfogva serkenti és elmélyíti bennünk a minket körülvevő akár élettelen, akár lüktető valóság puszta kiterjedésének és teljességének érzetét.
|
|
Bővebben...
|
|
2009. április 25.
Ars poetica - költői hitvallás. Ez egyfajta kiindulópontként szolgál, hogy az irodalomról, tágabb értelemben pedig magáról a művészetről szóljunk. Mondjuk éppen arról, hogy ez a nagy valami - a művészet - nem egy elszigetelt terület: nyilvánvalóan más, mint az élet dolgai, közben mégis ezer szállal kötődik hozzá. A művészet a mindennapi élettel, az alkotó együtt él a formálódó mű anyagával, miközben teremt. És erre a közösségre van szüksége a kész alkotásnak is a befogadóval. Bár a művész életre kelti a nem-létező művet, az mégis igényli a néző, olvasó vagy hallgató személyét. Benne ugyanis újjá válik, más értelemmel is gazdagodik a meglévő mellett: még teljesebbé alakul.
|
|
Bővebben...
|
|
2009. március 14.
"Amikor kezdett formálódni a ma esti program, akkor már látszott, hogy ha a versek, novellák mélyére nézünk, alig különböznek ezek a művek a novemberben felolvasottaktól. Tehát, ha e bevezető szöveg tárgyára akarnék térni, nem a tárgyakról vagy a játékról kellene beszélnem, hanem az emberi kapcsolatokról vagy azok hiányáról.
|
|
Bővebben...
|
|
2008. november 22.
„Kérjük, hogy úgy tekintsenek a ma este felhangzó irodalmi alkotásokra, mint festészeti tárlaton a képekre. Ott sem célravezető a számtalan festmény mindegyikében elmerülni, elég csak néhányat kiválasztani, de azokra erőteljesen koncentrálni. Ahogy egy tárlaton is függhetne kevesebb alkotás a falakon, úgy ezen az esten is lehetne kevesebb irodalmi mű. Azonban kérjük, hogy bocsássanak meg nekünk a sokaságért, hogy nem tudtunk megválni számtalan verstől. A felhangzó zenei betétekre pedig tekintsenek nyugvópontokként, teljes értékű zenei alkotásokként, vagy Muszorgszkij művére hivatkozva „sétatémákként”.
|
|
Bővebben...
|
|
|
|
|
|