| Lelkészeink |
 |
Loránt Gábor
1964-ben kerültem el egy gyermekhétre a Kelenföldi Református Egyházközség tahi üdülőjébe, majd 1968-tól jártam ebbe a gyülekezetbe. A kelenföldi ifi oszlopos tagjaként az ifjúsági kórusban is énekeltem. 1986 januárjában, 18 esztendei gyülekezetbe járás után értettem meg végre Isten mindent megelőző és mindent elvégző kegyelmét, s születtem újjá. Még ugyanabban az évben jelentkeztem a Budapesti Református Teológiai Akadémia levelező tagozatára. Júliusban forma szerint, majd X. 31-én „ünnepélyesen” is konfirmáltam. A teológiát 1993 őszén fejeztem be, de már előtte, februárban felmondtam állásomat korábbi vállalatomnál, s exmisszusként Kelenföldre kerültem segédlelkésznek. Lelkészi diplomámat 1995 szeptemberében kaptam meg. 1990. október 19-én nősültem; feleségemet, Bánáti Anikót a kelenföldi ifiben ismertem meg. Ő 1989-ben, egy ifjúsági csendeshéten tért meg, Tahiban. Három gyermekünk született: Marci 1993-ban, Gábor 1998-ban, Eszter pedig 2010-ben. A gyes ideje alatt Anikó elvégezte a nagykőrösi hittanoktató-képzőt, s eleinte munka mellett, majd 2004-től főállásban hittanoktató. 1999-ben 3 hónapra Rákospalota–Óvárosba, majd szeptembertől a pomázi gyülekezetbe kerültem mint beosztott lelkész. Az újpest-belsővárosi gyülekezet lelkészévé 2000 novemberében választottak meg.
Petőné Juhász Emília
Édesanyámmal éltem 2007-ig. Isten kegyelme volt az ő felerősödése és visszaköltözése Jászberénybe. Páromat, Pető Pétert, itt a gyülekezetben ismertem meg egy adventi istentiszteleten. 2008 nyarán volt az esküvőnk. Ő kétkezi munkás, festő–mázoló. Azt hiszem, éppen így egészítjük ki jól egymást.
Szabó LászlóBudapesten születtem 1983-ban. A Budapest-Angyalföldi Gyülekezetben kereszteltek, ugyanitt konfirmáltam. Hitre jutásomban Isten a gyülekezeti hitoktatást használta fel. Első szolgálati helyem a Budapest-Nagyvárad téri Református Gyülekezet volt, ahol segéd- majd beosztott lelkészként szolgáltam. 2009. szeptember 1-e óta a Budapest-Újpest-Belsővárosi Gyülekezetben vagyok ifjúsági beosztott lelkész. Feleségemet, Meltzer Kingát a Budapest-Nagyvárad téri Gyülekezet egyik ifjúsági csoportjában ismertem meg. 2007-ben házasodtunk össze. Házasságunkat a mai napig 2 gyermekkel áldotta meg Isten: Dániel 2008-ban, Adél 2010-ben született.
Gyülvészi Irma, diakónusNagykőrösön születtem 1955-ben, református lelkészcsalád harmadik gyermekeként. Szüleim házassága sajnos nem tartott sokáig, édesapám elvált, és később külföldre települt. Édesanyám egyedül nevelt fel bennünket. Az első lelki érintéseket otthonról kaptam, édesanyámtól. Ő minden este tartott nekünk áhítatot, ő tanított az Úr Jézus ismeretére és szeretetére, imádkozott velünk, és énekelte a zsoltárokat, dicséreteket. Megtérésem 1971 tavaszán történt egy sárbogárdi csendesnapon, ahol átadtam a szívemet Jézus Krisztusnak. Ott az az Ige ragyogott fel számomra, hogy „...nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." (ApCsel. 4,12). Debrecenben a Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem 1974-ben. Ugyanebben az évben Debrecenben református kántori oklevelet is szereztem. A Debrecenben töltött évek meghatározóak voltak lelki fejlődésemben. Mind a szülőktől, mind a diáktársaktól nagyon sok szeretetet kaptam. Emberileg nagyon sokat köszönhetek Berkesi Sándor tanár úrnak, dr. Bölcskei Gusztáv püspök úrnak, valamint dr. Rózsai Tivadar néhai vallástanáromnak. Itt nyertem elhívást a lelkipásztori szolgálatra. A Református Theológiai Akadémiát Budapesten végeztem el. 1981-től 1993 nyaráig a Budapest–Frangepán utcai Református Gyülekezetben, 1993 júliusától 2006. december 31-éig a Budapest–Külsőkelenföldi Református Gyülekezet Farkasréti Imaházában szolgáltam beosztott lelkészként. Ezt követően egy hosszabb betegség miatt nyugdíjba kerültem. Felgyógyulásom után betegeket látogattam, és rendszeresen orgonáltam Farkasréten a vasárnapi istentiszteleteken. 2009. őszén egy gazdagréti református családban kezdtem el önkéntes diakóniai szolgálatot két idős beteg mellett. 2010. márciusában – az ő haláluk után – hirdette meg az Újpest-Belsővárosi Református Gyülekezet a diakóniai szolgálatra a pályázatot. Isten kegyelméből a pályázatot megnyertem, így 2010. júniusától itt végzem Istentől vett erővel a diakóniai szolgálatot. Nekem test szerint sem társat, sem gyermeket nem adott Isten, egyedül élek. Van két keresztfiam és két unokahúgom, akikkel igyekszem törődni.
Lénárd Zsuzsanna, hitoktató2010 októberétől szolgálok a Budapest Újpest-Belsővárosi Egyházközségben hitoktatóként.1997-ben végeztem a Károli Gáspár Református Egyetem Teológiai Karán. Férjemmel, Szabó Sándor Péterrel Botykapeterden (Pécs közelében) éltünk három évig. Itt nyolc kicsi református gyülekezetben szolgáltunk. Ezután Tolna megyébe, Paks mellett található Madocsára költöztünk, ahol beosztott lelkészként elsősorban a gyermek- és ifjúsági munkát végeztem. 2007 óta élünk Budapesten.Három gyermekünk Domonkos, Tódor és Benedek már iskolás- korúak. Mindhárman gyakran megfordulnak a gyülekezet gyermek-alkalmain és táborain.
|
1954-ben születtem Budapesten. Édesapám után – aki 1956-ban nyugatra távozott – római katolikusnak kereszteltek; édesanyám református. Középiskolai tanulmányaimat a budai Rákóczi Gimnáziumban folytattam, 1972-ben érettségiztem. 1977 júniusában diplomáztam a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának Híradástechnikai szakán, majd ugyanazon év decemberében mérnök–tanári oklevelet szereztem. 15 évig dolgoztam a Filmtechnikai Vállalat Gyártmányfejlesztési Főosztályán mint kutatómérnök, ahol különböző mozitechnikai berendezések (vetítőgépek, erősítők, xenongyújtók stb.) fejlesztésében vettem részt.
Szerencsen születtem 1964-ben. Egy kis faluban, Mádon nőttem fel, abban az időszakban, amikor még nem volt hittanóra az iskolákban, és nem volt ildomos megkereszteltetni a gyermekeket. Református édesanyám megkeresztelt, sőt hittanra is jártam. Jászberényben konfirmáltam, mert édesapámat ide helyezték át dolgozni. Itt jártam a Lehel Vezér Gimnáziumba, és erre az időszakra esik megtérésem ideje is. Édesapám rákos beteg lett, meg is halt, ekkor már édesanyám is súlyos beteg volt. Első imádságom ekkor szakadt ki belőlem: Istenem, ha vagy, most csinálj valamit! Nem valami szabályos imádság, de Isten meghallgatta. A református gyülekezetbe vezetett, ahol az élő hitű Fekete Péter volt a lelkész. Szárnyai alá vett minket, és még abban az esztendőben, 1979-ben, családunk minden tagja átadta életét Isten kezébe. Gimnázium után egyenes út vezetett a budapesti teológiára. Pszichológus szerettem volna lenne, de onnan eltanácsoltak „szilárd marxista világnézetem hiánya miatt.” Isten azonban vezetett az ő útján. Szép volt a teológia 5 esztendeje, élveztem a tanulást, de édesanyám betegsége miatt az ösztöndíjas évek kimaradtak. Szerettem volna szép, nagy vidéki parókiát, de az újpesti gyülekezet annak idején kikért a palástosztás után. Így kerültem 1987-ben a gyülekezetbe egy copfos lányként. Nem volt könnyű, mert sok volt a feladat, de Isten áldását, vezetését tapasztaltam mindenben. Végeztem, amit kellett, ami rám bízatott. Kezdetben a gyermek- és ifjúsági munka területén forgolódtam többet. 1994-1995 szeptemberéig a jászberényi gyülekezetben mint ifjúsági lelkész segítettem, majd visszarendeltek újra az újpesti gyülekezetbe. Igazán otthon a szószéken érzem magamat, és a lelkigondozásban. Hogy jobban tudjam végezni ezt a szolgálatot, ezért a Debreceni Református Teológián elvégeztem még a pasztorálpszichológia szakot.
Iskolai tanulmányaimat a Tomori Pál Általános Iskolában (1990-1994), a Németh László Nyolcosztályos Gimnáziumban (1994-2002), valamint a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának teológus-lelkész szakán (2002-2007) végeztem. 2009 szeptember 1-e óta a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Doktori Iskolájában tanulok.
