Szabó László
Budapesten születtem 1983-ban. Iskolai tanulmányaimat a Tomori Pál Általános Iskolában (1990-1994), a Németh László Nyolcosztályos Gimnáziumban (1994-2002), valamint a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának teológus-lelkész szakán (2002-2007) végeztem. 2009 szeptember 1-e óta a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Doktori Iskolájában tanulok.
A Budapest-Angyalföldi Gyülekezetben kereszteltek, ugyanitt konfirmáltam. Hitre jutásomban Isten a gyülekezeti hitoktatást használta fel.
Első szolgálati helyem a Budapest-Nagyvárad téri Református Gyülekezet volt, ahol segéd- majd beosztott lelkészként szolgáltam. 2009. szeptember 1-e óta a Budapest-Újpest-Belsővárosi Gyülekezetben vagyok ifjúsági beosztott lelkész, 2022. április 25-től vezető lelkész.
Feleségemet, Meltzer Kingát a Budapest-Nagyvárad téri Gyülekezet egyik ifjúsági csoportjában ismertem meg. 2007-ben házasodtunk össze. Házasságunkat a mai napig 3 gyermekkel áldotta meg Isten: Dániel 2008-ban, Adél 2010-ben, Ágoston 2018-ban született.
Petőné Juhász Emília
Szerencsen születtem 1964-ben. Egy kis faluban, Mádon nőttem fel, abban az időszakban, amikor még nem volt hittanóra az iskolákban, és nem volt ildomos megkereszteltetni a gyermekeket. Református édesanyám megkeresztelt, sőt hittanra is jártam. Jászberényben konfirmáltam, mert édesapámat ide helyezték át dolgozni. Itt jártam a Lehel Vezér Gimnáziumba, és erre az időszakra esik megtérésem ideje is. Édesapám rákos beteg lett, meg is halt, ekkor már édesanyám is súlyos beteg volt. Első imádságom ekkor szakadt ki belőlem: Istenem, ha vagy, most csinálj valamit! Nem valami szabályos imádság, de Isten meghallgatta. A református gyülekezetbe vezetett, ahol az élő hitű Fekete Péter volt a lelkész. Szárnyai alá vett minket, és még abban az esztendőben, 1979-ben, családunk minden tagja átadta életét Isten kezébe. Gimnázium után egyenes út vezetett a budapesti teológiára. Pszichológus szerettem volna lenne, de onnan eltanácsoltak „szilárd marxista világnézetem hiánya miatt.” Isten azonban vezetett az ő útján. Szép volt a teológia 5 esztendeje, élveztem a tanulást, de édesanyám betegsége miatt az ösztöndíjas évek kimaradtak. Szerettem volna szép, nagy vidéki parókiát, de az újpesti gyülekezet annak idején kikért a palástosztás után. Így kerültem 1987-ben a gyülekezetbe egy copfos lányként. Nem volt könnyű, mert sok volt a feladat, de Isten áldását, vezetését tapasztaltam mindenben. Végeztem, amit kellett, ami rám bízatott. Kezdetben a gyermek- és ifjúsági munka területén forgolódtam többet. 1994-1995 szeptemberéig a jászberényi gyülekezetben mint ifjúsági lelkész segítettem, majd visszarendeltek újra az újpesti gyülekezetbe. Igazán otthon a szószéken érzem magamat, és a lelkigondozásban. Hogy jobban tudjam végezni ezt a szolgálatot, ezért a Debreceni Református Teológián elvégeztem még a pasztorálpszichológia szakot.
Édesanyámmal éltem 2007-ig. Isten kegyelme volt az ő felerősödése és visszaköltözése Jászberénybe. Páromat, Pető Pétert, itt a gyülekezetben ismertem meg egy adventi istentiszteleten. 2008 nyarán volt az esküvőnk. Ő kétkezi munkás, festő–mázoló. Azt hiszem, éppen így egészítjük ki jól egymást.